Kíváncsi önmaga és a világ működésére? Mit üzen a Fény az évkörben, a hagyományainkban, a népművészetünkben? Melyek a Napút jegyei? Miről kapták a nevüket? Milyen erkölcsi tanulságokkal szolgálnak? Miért a gólya hozza a gyermeket? Miért fontos a szempontváltás? És még sok érdekes kérdésre kapnak választ.

Az asztrálmitológia (csillagmítoszok, csillagmesék) és az asztrozófia (csillagbölcselet) alapján kísérletet teszünk arra, hogy segítsük az analógiás, képi gondolkodás kialakítását, az értékőrzést, a tudatosodást, és szemléltessük azt, hogy a tér-idő rendszer miként ad keretet a mindennapjainknak.

Tudja ön, hogy ez a tudás felismerhető a középkori templomaink festett kazettás mennyezetein, továbbá a népmeséinkben és a népművészetünkben?

Válasszon böngésznivalót:

Az írásainkban nagy elődök nyomdokain járunk, akik az elmúlt évtizedekben újra felfedezték és feldolgozták eleink bölcsességét.

Többek között Pap Gábor, Paksi Zoltán, Szántai Lajos, Molnár V. József, Falvay Károly, Hintalan László János, Makoldi Sándor és Szabó Antónia írásaiból merítünk, és könyveik tanulságait, továbbá az előadásaikon elhangzottakat használjuk fel a könyvben és a kártyákon.

Jó játékot, jó tanulást, jó szórakozást kívánunk!

A magyar nép műveltsége és hagyományai szervesen kapcsolódnak az évkör rendjéhez, a Nap útjához térben és időben. A szerves műveltség teljességet hordozó, modellező élő tudás, és olyan erkölcsi tanításokat ad, amelyek a fejlődésünket, jobbá válásunkat szolgálják.

Az emberiség mindig is analógiák (hasonlóságok) segítségével próbált közelebb kerülni a valóság számára megfoghatatlannak tűnő jelenségeihez. A könyvhöz tartozó kártyákon lévő-, és az írásokhoz tartozó képek — a térhez és időhöz kapcsolt analógiákon keresztül — vezetnek be a képi gondolkodásba.